Tanulságos kalandozás a Bükkben

Tanulságos kalandozás a Bükkben

Július 30-31-én egy kétnapos, bentlakásos közösségfejlesztő workshopon vettem részt, melynek helyszíne Varbó-Fónagyságban volt, a Bagoly-Vár Erdei Iskolában. Az egri Civil Érték Nonprofit Tanácsadó és Szolgáltató Közhasznú Egyesület meghívására kerültem oda, akik partnerszervezetként vesznek részt a Miskolci Nőknek Is Esélyt Alapítvány (MINŐIES Alapítvány) „Közösségerősítés a generációk között MINŐIES-en” című EFOP-1.3.5-16-2016-00425 azonosító számú projektjében.

24 éves kapcsolatom az egri civilekkel, és a jelenlegi közösségszervezői tevékenységem (Tegyünk Parád Kincseiért közösség), illetve az önfejlesztés lehetősége, kapcsolatok kiépítése is motivált abban, hogy elfogadjam a meghívást. 11 szervezet részéről több generációt képviselve vettünk részt a programokon: Kertbarát Kör Egyesület Eger - 4 fő, Egri Barátnők a Jövőért Egyesület - 2 fő, Egri Szociális Szolgáltató Központ - 4 fő, Forrás Diáksport Egyesület - 2 fő, Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete - 2 fő, Nagycsaládosok Egri Egyesülete - 4 fő, Egri Folttündérek - 1 fő, Heves megyei Hallássérültek Egyesülete - 4 fő, Tegyünk Parád kincseiért - 1 fő, "Civil Érték" Közhasznú Egyesület - 6 fő, Újra Dolgozom Programok Országos Szövetsége Miskolc - 4 fő.

Személyautókkal vágtunk neki a bükki kanyaroknak, Felsőtárkányon, Lillafüreden, Miskolcon át Varbó-Fónagyságba. Mátrai lányként nem okoztak gondot a kanyarok, de az is igaz, hogy utasokkal nem is mentem olyan tempóban, mint szoktam. Autóval még sosem jártam arra, s voltak helyek, ahol még egyszer sem fordultam meg, s nem is hallottam róla. Eldugott erdei komplexum a Bükk ölén. Csodás természet, jó közösség, s megéltem azt is, hogy most én is olyan programokon vettem részt, amiket eddig én szerveztem. Kicsit beleláttam a másik oldalról…

Amikor a túravezetőt is vezetik, vagy én kézműveskedtem, táncházban roptam a csárdást, sétakocsikáztam, majd a közös szalonnasütés, beszélgetések, ismerkedések, mind-mind fontosak voltak. Csiger Zsolt, az Északerdő Zrt. munkatársa mutatta be az Erdei iskolában folyó munkát, a hely történetét, s számos információt mesélt nekünk a környék sajátosságairól. 

A vadállomány hasonló a Mátrához. Nagy siklók élnek az épületek környékén is, láttam ilyeneket táborvezető koromban, a Kecskeméti táborban is. 

Van egy kis tó a Bagolyvár mellett („ tüzivíz” tároló), ahol tilos a horgászat. S míg régebben komoly munkával járt a tisztítása, ma már a fekete amurok tartják tisztán. Megeszik a növényzetet, s ha nincs elég, a tó partjáról is csemegéznek, ezért ott sosem vágják le teljesen a füvet. Ha éjjel különös cuppogó hangok hallatszanak a tó felől, ezek bizony az amurok. Számos bagoly található, ezért is kapta az iskola a Bagoly-Vár nevet. 

Azt is megtudtuk, hogy Varbón a lopás fogalma nem ismert. Nem kell lelakatolni semmit, s bár a rendőrök sokat járőröznek, a közbiztonság más településekhez képest kimagaslóan jó. Élnek cigányok is a faluban, akik asszimilálódtak, és elfogadták a helyi értékrendet.

Többféle kézműves technikát is ki lehetett próbálni, majd indult a sétakocsikázás, amely a meleg miatt később kezdődött, s néhányunknál sajnos egybeesett a népzenei és néptáncos programmal. Boncsér Gábor népzenész népi hangszer bemutatójáról, és zenés műsorának egy részéről én is lemaradtam. Namesnyik Enikő és Körmöndi Tamás néptáncosok azonban már engem is megtáncoltattak, több más civillel együtt. Két előadás is foglalkozott a közösségi együttműködés témájával. A program lehetőséget kínál a generációk közötti együttműködés és kapcsolat, a társadalmi összetartás erősítéséhez; az önkéntes és karitatív tevékenységekben való részvétel előmozdításához; a közösségi integráció, a civil társadalom megerősítéséhez, a társadalmi szolidaritás céljának eléréséhez.  Matiscsákné dr. Lizák Marianna és Szaláncziné Somos Zsuzsa beszélt a közösségek fontosságáról, szerepéről, a kis közösségek és a generációk együttműködésének lehetőségeiről, szükségességéről. Közös érdekek, értékek alapján lehet egymást erősíteni, hiszen közösségben minden könnyebb. Minden ember több közösség tagja. Vannak közösségek, amelyekbe beleszületünk, mint a népünk, vagy a családunk. Az iskolában vagy a munkahelyeken véletlenszerű közösségekbe kerülünk, s vannak azok a közösségek, amit mi választunk szabadon az érdeklődésünknek megfelelően. A civil szervezetek, informális közösségek egy-egy hasonló cél, érdeklődési kör alapján jönnek létre. 

A pályázati program több lehetőséget is kínál a kisközösségek, önszerveződések együttműködésének mélyítésére. Az alulról jövő, a közösségépítés módszerével megvalósított, a közösség életére hatást gyakorló tervek felkarolása, koordinálása keretében információs előadásokat tartanak az önkéntes és közösségi munka kereteiről, szabályozásáról és lehetőségeiről a jó gyakorlatok átadásával, és közösségfejlesztő és jogi tanácsadást is kínálnak a szerveződő közösségeknek. 

A tartalmas, sok örömöt adó két nap után elterveztük, hogy a kis társaság más útvonalon tér vissza Egerbe, s felkeressük a Bánhorvátiban lévő Platthy-kastélyt, ahol az Erzsébet királyné ruháit újraálmodó Czédly Mónika vándorkiállítása volt látható. 

A Varbói tó partján még nézelődtünk, amikor megtudtuk, hogy hétfő-kedd szünnap. A hat autós szétszóródva más-más irányban indult Egerbe, mivel kedd volt. Az én autóm az utasokkal egyetértésben mégis a kitűzött cél felé indult hazafelé. Részemről a kastélymániám, a szép ruhák iránti kíváncsiság és az "ismerd meg hazádat" elvem vezérelt, és Kazincbarcika felé vettük az irányt, és oda is találtunk a kastélyhoz. Ismét olyan helyeken vezettem, ahol még életemben nem jártam.

Vidéki kúria lévén, bíztam benne, hogy sikerül mégis bejutni majd, s így is lett. 5 fős társaságunk megnézhette a vándorkiállítást. Sissi ruhái épp olyanok voltak, mint a festményeken lévők. Nagyon vékony dereka volt, s egyetlen ruháját sem vette fel kétszer, hanem elajándékozta őket. A kastély maga is szép volt, a parkját szépen rendben tartják, és rendezvényeket szerveznek bele. Egy fantasztikus belső udvarra vezettek minket, ahol úgy döntöttük, hogy fagyizunk egyet. Valamennyien úgy gondoltuk, hogy ez a program volt a hab a tortán, és sajnáljuk, hogy a többiek még sem jöttek el. Mindenki nagy örömmel csicsergett az autóban, miközben én már Szilvásvárad felé kanyarogtam. Szerencsésen Egerbe értünk, ahol kitettem az egri utastársaimat, és nagyon örültem, hogy ismét új embereket ismertem meg.

Béres Magdi 

Parád

Címke: