Júniusi Hősnőnk: Szente Edina

Életvidám, energikus és folyton mosolyog….

…Igen, de szerencsés géneket kaptam és valószínűleg kiskoromban sokat mosolyogtak rám, ami bennem azóta is megmaradt. A pszichológia elméleteiben alaposan elmélyedtem, így az előző megállapításomnak tudományos alapjai is vannak.

Hogyan kapcsolódtál be a civil élet vérkeringésébe?

Az egyik kedves kolléganőm, Diószegi Lajosné Ancika a nyugdíjazását követően ránk hagyta a civil közösséggel kapcsolatos értékeket. Ő épített hidat a szervezetünk és a civil társadalom között. Jelenleg is működik az Egri Családsegítő Alapítvány, amelynek az elnöke vagyok. Szakmai pályázati lehetőségeket keresünk és ezzel is próbáljuk a munkánkat még eredményesebbé és teljesebbé tenni. Minden kolléga részt vesz benne. A két legutóbbi sikeres munkánk a NET-napközi és a Szala-rehabilitációs pályázat volt, az előbbiben az internet veszélyeire hívtuk fel a figyelmet, az utóbbinál az adott városrészben élő családoknak szerveztünk kreatív programokat, tanácsadástól kezdve az alkotó, kézműves tevékenységeken át.

A család mellett jut időd a közösségi munkára?

 A civil életben fontosnak tartom a fiatalítást, de azt is be kell látni, hogy ez a fajta önként vállalt mondhatni karitatív tevékenység bizonyos életszakaszhoz köthető. Egy nő életében a család áll az első helyen, majd a munkája és a barátok. Ezzel már teljes is az élet, pedig a szabadidőt még nem is említettem! Amikor felnőnek a gyerekek, akkor már jobban van idő kitekinteni és a civil tevékenységekbe belefolyni. A nők a munkájuk közben is gondolkodnak a családjuk életének szervezési feladatain, mit főzzenek, ki menjen a gyerekért, mikorra ütemezze a bevásárlást stb. Saját magam életéből hozom a tapasztalatokat és ezért is fogalmaztam meg, hogy az aktív civil szakmai tevékenységre egy nőnek a családja mellett kevés idő jut. Mindezek ellenére igyekszem beiktatni az életembe a közéleti aktivitást.

Esélyegyenlőségi Civil Fórum résztvevője vagy. Mit jelent számodra ez a közösség?

A női fórum egy aktív, tevékeny közösség. A kezdetektől jelen vagyok. Együtt kezdtük el a közösséget, struktúrát kialakítani, amiben mindenki megtalálta a helyét és a szerepét, amelyben jól érzi magát. Öröm látni a lelkes női tagokat.

Mit szeretsz magadban leginkább?

A humoromat. Nem mindenki érti meg, de mondhatjuk úgy is, aki rám van hangolódva, az megérti. Nagyon szeretem a szójátékos vicceket, legfőbb partnerem ebben a férjem, kiegészítjük ebben is egymást.

Mi a legfontosabb számodra az életben?

Humorosan idézve Rutka Csilla kolléganőm mondását: „ A Jóisten és a fokhagyma” amit egy influenzás betegség elkerülésekor mondott, de félretéve a viccet, nekem a legfontosabb a férjem, a gyerekek, a család. Mindig a szemem előtt lebeg, hogy a gyerekeimből jó embereket neveljek. Értékesek legyenek önmaguk és a társadalom számára is. Ami tőlem függ, mint szülő és rajtam múlik a gyereknevelés során, azt meg is tegyem. Az már más dolog, hogy milyen felnőttekké fognak majd válni a szinte számítógépen felnőtt fiatalok. A mai gyerekek számára a kortársak véleménye sokkal fontosabb, mint a szülőé, ezzel pedig nem lehet versenyezni. Nagyon értelmes a fiatal generáció, jobban tudnak alkalmazkodni mindennemű változáshoz. Kicsit fájlalom, hogy keveset olvasnak és életük nagy részét a technikai felszerelések között töltik.

Ennyire fontos számodra az olvasási élmény?

Nagyon fontosnak tartom. A szókincsgyarapodás mellett az élmény, amit egy-egy könyv elolvasása ad, szélesíti az ember látásmódját. Régebben romantikus témákat kerestem, mostanában novellákra jut időm. Elmondható rólam, hogy a női írók alkotásait szeretem. Jobban megértem a mondanivalóját. Amit most javasolnék olvasásra, az Tóth Krisztinától a Pixel vagy a Vonalkód. Mindkettő életszagú, könnyen olvasható, van mondanivalója. Hétköznapi történésekről szól, de ugyanakkor katarzist ad.

A Gyermekjóléti Szolgálatnál dolgozol, mint családgondozó. Hivatásodnak tekinted?

Teljes mértékben! Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, nagyon szeretem a munkámat és a munkahelyi közösséget is. A munkám során a gyerekekkel szívesen foglalkozom, jó velük együttműködni, mert nyitottak, befogadóak, elfogadóak. A munkahelyi kollektívát kizárólag nők alkotják, számomra ez nem jelent problémát, nagyon jól működünk együtt akár szakmailag, akár barátilag.

A munkád során mi jelenti számodra a sikert?         

Amikor az ügyfelek megköszönik a segítséget, vagy amikor látom, hogy megfogadnak egy-egy tanácsot. Siker számomra a tisztelet is, amit kapok tőlük. Az ügyfeleim „tanárnénisnek” tartanak. Szerintem, nem véletlenül alakul az sem, hogy a családok közül ki, melyik családgondozó kolléganőhöz kerül. Valami felsőbb rendező elv alapján történhet, hogy mindig egymásra talál a segítő és segített, úgy és azzal, ahogyan és akivel a legeredményesebb lesz a közös munka.  

A családsegítés, családgondozás, tanácsadás felelősséggel jár. Hiszel a munkád jobbító erejében?

Természetesen hiszek benne, másként nem is lehetséges és nem is érdemes. Sok család jut egy-egy kollégára és mindig odafigyelek arra, hogy az kapja a legtöbb figyelmet, ahol akut a helyzet, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre.

Hová utaznál el szívesen?

Két kritériumot mindenképp kikötnék, az egyik, hogy meleg legyen, a másik, hogy történelmi látnivalókban legyen gazdag. Ahová vágyom, az Assisi, ahol szívesen időznék a gyönyörű épületek csodálatában.

Mi a kedvenc idézeted?

Gross Arnold képzőművész gondolatait választottam, most ez áll hozzám a legközelebb.

„Az ember csak egy porszem a világmindenségben, de ahogy a porszemen átvilágít a nap, megcsillan a Napsugár, úgy az emberen is átfénylik a világmindenség.”

Edina élet és szakmai tanácsai:

• A nők a munkájuk közben is gondolkodnak a családjuk életének szervezési feladatain.
• Jó nőnek lenni!
• A legtöbb figyelmet annak szenteljük, ahol akut a helyzet, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre!
• Az életben a humor nagyon fontos!
• Valami felsőbb rendező elv alapján történhet, hogy mindig egymásra talál a segítő és segített.